Nem éreztem jól magam a banketten. No de mindent az elejéről. Már a reggelem rosszul indult, arra keltem, hogy veszett mód ugat a kutyám, reggel hatkor, szóval az ébredésem nem volt éppen zökkenőmentes. Emellé társult az időjárás; borús, esős, szeles nap volt, szívem szerint egész nap csak sorozatoztam volna a sötétített szobámban. Egy csöpp kedvem sem volt menni, de gondoltam, ha már be lett fizetve az az 5000 Ft, ne vesszen kárba, elmegyek. 
Annyira nem voltam hangulatban, hogy az valami hihetetlen, már az első öt percben mentem volna haza. Tudtam, hogy egy helyen lesz az egész évfolyam, de szerintem ez egy ritka szar döntés volt, én speciel akárkivel beszéltem az osztályból, azt mondta, hogy azt jobban szerette volna, ha az osztályok külön vannak, és sztorizgatások mennek (ja, és megjegyezték, hogy ezért szokták várni, hogy én szervezzek valami főzést az osztálynak, mert ott csak mi vagyunk, és jellemzően a nosztalgiáé a főszerep, meg a lelkizéseké :D). 
Persze, ettem egy kis rizset, rántott gombát-húst-sajtot-hagymakarikát, meg koccintottunk, meg jó volt a zene, és akkor így ennyiben ki is merült. Azt hittem, sose jön el a 22 óra, hogy végre leléphessek a buszomhoz.

A szalagavatós bankettnek annyival másabb - jobb - hangulata volt szerintem. Ott is az egész évfolyam volt, de akkor valahogy bennem volt az, hogy a szalagavató a végzősökről szól. Most, a bankett, szerettem volna, ha külön-külön szól az osztályokról, nem pedig így ömlesztve, hogy mindenki keveredik mindenkivel, elvégre az lett volna a lényege, hogy utoljára vagyunk így együtt, vagy mi.

Egyébként azt hittem, az én ruhám lesz túl rövid az alakomhoz képest (combközépig ért), na de mikor konkrét vízilovakat láttam köldökig kivágott, picsamutogatós ruhákban, rögtön visszajött az önbizalmam :D 

Hajaj, annyira szerettem volna egy szép, hosszú, ömlengős bejegyzést írni a bankettról, hát ez nem jött össze.