Jesus. Négy éve tanulok programozni Javaban. Eleinte nagyon utáltam, hülye is voltam (na jó, nem, csak nem érdekelt). Most pedig a kapujában állok annak, hogy Java programozásból korrepetáljak egy gyereket.

A gyerek anyja barátnője anyámnak, aki múltkor dicsekedett velem, hogy milyen jól megy a programozás. Ma pedig már érkezett is a kérdés: nem vállalok-e esetleg korrepetálást, programozásból? Mert az ő gyereke nagyon nem érti, rossz a tanára is (elismerem, tényleg a suli leggyenguszabb tanárát sikerült kifognia), csupa egyesei vannak, meg egy darab kettese, és meg fog bukni, és utálja már az egész iskolát emiatt.
Én viszont... nem tudom. Nem vagyok biztos magamban, de lehet jó lenne megpróbálni. Nyilván, ő még csak tizedikes, nem mélyültek bele annyira a programozásba, mint én, így tizenkettedikben, és elvileg a nagyon alapok is hiányoznak neki, így aggodalomra semmi ok - részemről -, mivel az alapokkal azért 101%-ra biztosan tisztában vagyok.
Pénzt persze nem gondoltam kérni érte, mert ki vagyok én, hogy ezért fizessenek nekem, főleg ha anyám barátnőjének a fiáról van szó. Ettől függetlenül remélem, tényleg összejön a dolog, mert ez nekem is egy nagyon jó gyakorlási lehetőség lenne, emellett nyilván csodálatos érzés lenne, ha meg tudnám értetni vele a programozás logikáját, netalántán megszerettetni vele. No meg a tudat, hogy részben miattam megy át év végén... meg az, hogy jobban megértetem vele, mint egy tanár :D. 

Jelenleg még semmi sem biztos, ugyanis nem tudom, milyen nyelvet tanulnak, én meg egyelőre még csak a Javahoz értek, így bízom benne, hogy ők is ezt tanulják. Szó, mi szó, jót tenne az önbecsülésemnek ez az egész :D.

PS. azért mérsékeltem volna anyám dicséretét a tegnapi nap folyamán, mert tényleg nem érzem annyira jónak magam... posztoltam is facebookon, "mérsékelném azért anyám dicséretét" kommenttel, ma pedig megkaptuk a félévit az e-naplóban... a tanárnőtől is kaptam egy prog dicséretet:D viccesen jött ki :)