Újra itt. Már megint. Vagy még mindig.
Páran biztos fel fognak ismerni az írásom alapján, ugyanis szinte folyamatosan blogolok, hol itt, hol ott. 
A legutóbbi blogomat azért hagytam ott, mert drága jó anyám rámtalált, és ahelyett, hogy elmondta volna, sunyi módon olvasgatott. És kibírta, hogy ne kérdezzen rá dolgokra. Hogy ne utalgasson. Undorító. 
Bízom benne, itt sikerül tovább megőríznem anonimitásom. Merthogy írnom éppen lenne miről, hála a környezetemnek, a felvételinek, az érettséginek, meg ilyen szokásos 19 éves gyermeki problémáknak.

Szokásomhoz híven kitérnék a jelenlegi címválasztásomra is, ami a parentheses. Egyre jobban kezd magába szippantani a programozás, így miután rengeteg cím foglalt volt (persze négy-öt éves oldalak...), jött a megvilágosulás pillanata: mindig zárójelproblémáim vannak, vagy túl sok, vagy túl kevés, vagy nem jó helyen, így lett a cím parentheses.